Ramasser des coquillages

Majdnem elfelejtettem beszamolni egy masik kulinaris elmenyemrol. COQUILLAGE. El nem tudom mondani hanyszor hallottam: ramasser des coquillages… (gyujteni) Nagyjabol kezdtem megerteni, h ez valami kagylo, vagy rak… de biztos, h a tengerparton gyujtik. Aztan egyik munkatarsam megkerdezte, h van-e kedvem hetvegen ‘ramasser des  coquillages’. Gondoltam van. Kikocsikaztunk a varosbol, nyilvan hogy minel kevesebb legyen a szennyezodes… (varosok… ah…) es egy kis gereblyevel es kosarral utrakeltunk es kerestuk a coquillage-okat. Ujra gyereknek ereztem magam : “itt egy, itt is egy, ez jo ? “ Nagyon lelkesen kerestem a kis kagylokat (vegulis kagylo, neha rak, aki egy csigahejban lakik), talaltam is jo sokat. De vegig ugy voltam vele, h munkatarsamnak adom. Nem is tudom, h kell megfozni, meg annyira nem is szeretem az ilyen dolgokat. Sajnos nekem a kagylo, beka, csiga  egy kategoria… De mikor vegeztunk es mondtam, h ezt igy neked szantam o egybol: Szo sem lehet rola! Nagyon finom, nagyon jo… igy meg igy kell megcsinalni. Szoval beleegyeztem. Szepen hazamentem es elkezdtem elkesziteni.

Egy orat aztatjuk sos vizben. Ez a szennyezodesek miatt. Szepen kiazik a homok. Utana egyesevel megtisztogatjuk, megnezzuk, h jol zar-e, mert ami nem az nem jo. Utana (szegenyeket) meg kell fozni. Epp csak felforr es mar kesz is. A kis kagylok kinyilnak es ott talaljuk szegeny halott kagylokat. Ekkor szepen kiszedegetjuk (eleg pepecselos) es kapunk egy maraknyi kagylohust. En jo sok hagymaval, jo kis magyar csipos paprikaval keszitettem el. Melle rizst foztem ki. De nem igazan tudtam jo izut enni… De hat ilyen a berogzodes. Talan majd valtozik. Meg mindig van 7 honapom itt. Meg kiserletezgethetek sokat… :)

Je ramasse des coquillages. :)