Munkafronton
Nah szoval… Multhet kedden megvolt az elso varoson kivuli feladatom. Yasmine-nal, az egyik munkatarsammal mentunk egyutt. Reggel 6-ra jott ertem a lakashoz. (Az ilyenkor felgyulemlo plusz orakat majd jova tudom irni… Egyelore gyuljon.) Jo volt vegre kiszabadulni egy kicsit a varosbol. A taj gyonyoru. Mindenhol hegyek. Fol-le mentunk, gyorsan, dinamikusan. Itt mindenki jol vezet. Meg sosem bantam, h nincs jogsim, de itt banom. Mondjuk a varosban nem. Megerkeztunk Boulouparis-ba. Ez egy kis varos. Elfoglaltuk a helyunket es vartunk. Vartuk a fiatalokat. Nem sokan jottek. Osszesen 4en. Az egyik fiu azert jott, h segitsunk neki megirni az eletrajzat. Sok fiatalnak meg arra sincs lehetosege, modja, sokszor kompetenciaja, h megirja a sajat oneletrajzat. Ekkor dobbentem ra a legjobban, h mennyire nehez is itt a fiatalok elete. Ugy erzem sokat dolgozom. Ahhoz kepest, h onkentes vagyok hetkozben szinte semmi szabadidom nincs. (Jo mondjuk tobb penzt is kapok mint otthon mondjuk egy tenyleg