Csonka bejegyzes... egyelore...
Szoval az amerikai baratnom azert jott Uj-Kaledoniaba, h megismerje az orszagot, ahol nagymamaja, apukaja szuletett. Nagypapaja amerikai katona, aki a masodik vilaghaboru alatt jott ide. Felesegul vette egy tobb generacio ota itt elo csalad lanyat, lett 3 gyerekuk (az egyik az amerikai apukaja). Par ev mulva atkoltoztek Amerikaba, de a nagypapa visszajott es itt is maradt. Lett meg 2 masik csaladja. Nem sok mindent tudtak rola utana. A baratnom szinte semmit. Az elozo kirandulasunkon a nagymama oldalanak neztunk utana. Ott viszonylag minden tiszta. Generaciok ota itt elo francia csalad. Talaltunk rokonokat, minden. Ez volt Koné. De mikor osszehazasodtak atkoltoztek masik helyre: Houailou es a gyerekek mar ott szulettek. Kedd este az amerikai epp nalam volt, beszelgettunk. Egyszer csak megkerdezte: “Van kedved Houailou-ba menni.” “Aha.” Ennyi volt a tervezes szakasz. Utana szepen jarogattam dolgozni. Szokasos csevegesek: “Mit csinalsz hetvegen?” “Megyek Houailou-ba.” Na erre