Varazslat LIFOU-n (a vilagvegen is egy kicsit tul...)
Voltam egy het szabadsagon. Meg az elejen megismerkedtem itt egy nagyon erdekes emberrel. Pierre. Egy nyugdijas tanar, ranezesre hajlektalan. Egyszer teljesen veletlenul elkezdtunk beszelgetni. Aztan teljesen veletlenul (nem igazan hiszek a veletlenekben) megint osszefutottunk. Vegul telefonszamot csereltunk es neha-neha talakoztunk. Erdekes figura. Nem mindig lehet rajta kiigazodni. Hogy is 3 ejjel itt aludtam. fogalmazzam meg: kicsit olyan, mintha ket vilag peremen elne. Egyreszrol sokat elt Franciaorszagban, nagyon muvelt a nyugati dolgok tekinteteben. De mint ahogy irtam nyugati szemmel hajlektalannak tunik. Egyfajta kiabrandultsagot ereztem benne. Masreszrol egy pici torzsbol szarmazik. Mindenki tiszteli. Nagy tudatasu, tiszteletre melto oregkent beszelnek rola, de nem titkoljak, h nem igazan ertik. "Pierre mindig a felhokben jar." Nem is ugy el, ahogy az itteni szokasoknak megfelel. Tenyleg egy kicsit a ket vilag kozott lavirozik. Egyikhez sem tartozik igaz