10 hónap

Most egy nemet lannyal lakom, Katja. O is EVS onkentes, de o egy iskolaban dolgozik. A nagyszulei Magyarorszagon elnek, igy tud nehany kifejezest magyarul: “Igen, muszaj, kerek szepen meg egy kis sutemenyt…” Mindenkepp vicces, kicsi a vilag. Itt kellett talalkoznunk a vilag tulso felen. Mivel a munkaundorom mar olyan mereteket oltott, hogy sirva fakadtam a fonok irodajaban: “Megfogok halni az unalomtol!” igy kertem par nap szabadsagot. Katjaval eldontottuk, hogy elmegyunk eszakra: stop, sator… aztan majd lesz valahogy. Szerencsenk volt, mert couchsurfingen megismerkedtem egy ausztral sraccal, William. Eszakon lakik, de epp a fovarosban volt. Pont egy napon utaztunk eszakra igy el tudtak minket vinni Poindimié-ig (egy angol tanarno munkatarsaval volt). Kedd estere meghivtam oket egy paprikas krumplira. Jokat derultem, ahogy egy nemet, egy ausztral es egy francia joizuen ette az itt kuriozomnak szamito, jo kis magyar paprikas krumplit (igaza volt a mamamnak, h nem lehet 10 honapra elu

Voltam egy het szabadsagon. Meg az elejen megismerkedtem itt egy nagyon erdekes emberrel. Pierre. Egy nyugdijas tanar, ranezesre hajlektalan. Egyszer teljesen veletlenul elkezdtunk beszelgetni. Aztan teljesen veletlenul (nem igazan hiszek a veletlenekben) megint osszefutottunk. Vegul telefonszamot csereltunk es neha-neha talakoztunk. Erdekes figura. Nem mindig lehet rajta kiigazodni. Hogy is 3 ejjel itt aludtam. fogalmazzam meg: kicsit olyan, mintha ket vilag peremen elne. Egyreszrol sokat elt Franciaorszagban, nagyon muvelt a nyugati dolgok tekinteteben. De mint ahogy irtam nyugati szemmel hajlektalannak tunik. Egyfajta kiabrandultsagot ereztem benne. Masreszrol egy pici torzsbol szarmazik. Mindenki tiszteli. Nagy tudatasu, tiszteletre melto oregkent beszelnek rola, de nem titkoljak, h nem igazan ertik. "Pierre mindig a felhokben jar." Nem is ugy el, ahogy az itteni szokasoknak megfelel. Tenyleg egy kicsit a ket vilag kozott lavirozik. Egyikhez sem tartozik igaz

Szoval az amerikai baratnom azert jott Uj-Kaledoniaba, h megismerje az orszagot, ahol nagymamaja, apukaja szuletett. Nagypapaja amerikai katona, aki a masodik vilaghaboru alatt jott ide. Felesegul vette egy tobb generacio ota itt elo csalad lanyat, lett 3 gyerekuk (az egyik az amerikai apukaja). Par ev mulva atkoltoztek Amerikaba, de a nagypapa visszajott es itt is maradt. Lett meg 2 masik csaladja. Nem sok mindent tudtak rola utana. A baratnom szinte semmit. Az elozo kirandulasunkon a nagymama oldalanak neztunk utana. Ott viszonylag minden tiszta. Generaciok ota itt elo francia csalad. Talaltunk rokonokat, minden. Ez volt Koné. De mikor osszehazasodtak atkoltoztek masik helyre: Houailou es a gyerekek mar ott szulettek. Kedd este az amerikai epp nalam volt, beszelgettunk. Egyszer csak megkerdezte: “Van kedved Houailou-ba menni.” “Aha.” Ennyi volt a tervezes szakasz. Utana szepen jarogattam dolgozni. Szokasos csevegesek: “Mit csinalsz hetvegen?” “Megyek Houailou-ba.” Na erre

Majdnem elfelejtettem beszamolni egy masik kulinaris elmenyemrol. COQUILLAGE. El nem tudom mondani hanyszor hallottam: ramasser des coquillages… (gyujteni) Nagyjabol kezdtem megerteni, h ez valami kagylo, vagy rak… de biztos, h a tengerparton gyujtik. Aztan egyik munkatarsam megkerdezte, h van-e kedvem hetvegen ‘ramasser des   coquillages’. Gondoltam van. Kikocsikaztunk a varosbol, nyilvan hogy minel kevesebb legyen a szennyezodes… (varosok… ah…) es egy kis gereblyevel es kosarral utrakeltunk es kerestuk a coquillage-okat. Ujra gyereknek ereztem magam : “itt egy, itt is egy, ez jo ? “ Nagyon lelkesen kerestem a kis kagylokat (vegulis kagylo, neha rak, aki egy csigahejban lakik), talaltam is jo sokat. De vegig ugy voltam vele, h munkatarsamnak adom. Nem is tudom, h kell megfozni, meg annyira nem is szeretem az ilyen dolgokat. Sajnos nekem a kagylo, beka, csiga   egy kategoria… De mikor vegeztunk es mondtam, h ezt igy neked szantam o egybol: Szo sem lehet rola! Nagyon finom, n

Csutortok estere elterveztuk az amerikaival, hogy elmegyunk KAVA-t inni. Csendes, beszelgetos este. Megkerdezte a csaladjuknal dolgozo not, hogy melyik helyet ajanlja. Chez Felipe… de hogy tul bonyolult elmagyarazni ezert inkabb elvisz minket. A belvaros kozepen volt, de tenyleg nagyon eldugott helyen. Egy kis kert a belvaros kozpontjaban. Megerkeztunk, kiseronket nagy tarsasag fogadta. Odaultunk kozejuk, beszelgettunk. Majd az egyikojuk felajanlotta, h menjunk at hozza es egyunk Roussette-t. Eloszor fogalmam sem volt mi az, de minden erdekel szoval miert ne… Kiseronktol elkoszontunk es 2 baratjaval folytattuk az utunkat. Elmentunk egy masik Nakamal-ba (igy hivjak azokat a helyeket, ahol lehet kavat kapni). A varosszelen volt egy ipari negyedben. Tobb kis boxbol kinaltak a Kavat, de ujdonsult kiseroinknek megvolt a bevalt helye. Ezuttal legalabb 5-ot ittam, de semmi kulonosebbet nem tapasztaltam. Kicsit meglattam azert ennek az arnyoldalat. Sokan szinte minden este ott vannak.

Ilyen videken jartunk... Szoval. Megismertem egy amerikai lanyt. Elkezdtunk egyutt csinalni programokat. Strand, szinhaz, elmentunk tancolni egy belvarosi klubba. Ilyesmi. Mar az elejen eldontottunk, h utazgatunk majd egyutt, mert o is imad stoppolni, vadkempingezni… minden ilyen fele dologban benne van. A nagymamaja itt szuletett, meg apukaja is. De aztan elkoltoztek Amerikaba es o mar nem sokat tud az itteni dolgokrol. Most azert jott, h kicsit jobban megismerje az itteni csaladjat. Annyit tudott, h a nagymamaja Koné-ban szuletett. Oke, akkor menjunk Konéba. Kb ennyi volt a tervezes. Nyilvan megprobaljuk a stoppolast, nem kerdeses. Mivel elso ilyen jellegu utazasunk volt azert ovatosak voltunk. Ami azt jelenti, h busszal mentunk egy darabon (Tontouta-ig) es kerestunk szallast couchsurfingen… A busz hihetetlen lassu volt. Pedig kb 50 km-rol volt szo. Az eletunket eluntuk. …es a tervezett uticel: 270 km-re odebb van. De volt idonk. Szabadda tettem a pentekem igy mar pentek