10 hónap

  2024. MÁRCIUS 22.   Közlekedés, meleg, piac, fauna, Plage de Montabo   Egy kicsit a közlekedésről. Cayenne alapvetően lapos, nincsenek nagy emelkedők, igy eléggé elterjedt a kismotor, bicikli és a kettő közötti jármű (valami kis elektromos motor-biciklinek tűnik). Az egyetemhez közel lakom, de a levéltár már másfél órányi sétára van. A buszközlekedés elég foghíjas. Ahogy láttam 1-1 busz napi kétszer ha megy, de állítólag akkor sem pontosan. Tényleg praktikus valami jármű. Az egyetemen az egyik tanárnőtől kaptam kölcsön egy biciklit. Ez azért nagyban megkönnyíti a mindennapokat. Szerda reggel azzal kezdtem a napot, hogy kora reggel elbicikliztem a piacra. Gondoltam jó próba lesz, még a nagy meleg és a nagy forgalom előtt. Hát forgalom azért már volt (fél 7 körül), de nem volt vészes a biciklizés. Van ahol van bicikli út, de általában minden út szélén van egy elég széles sáv a gyalogos, biciklis, motoros közlekedésnek. A motorosok jobbról-balról előznek. Erre külön felhívta a l

2024. MÁRCIUS 18.   Université de Guyane: Első benyomások   Első nap az egyetemen. Reggel viszonylag korán elindultam. Gondoltam praktikus ha a nagy meleg előtt odaérek. Már igy is sikerült (nagyon sztereotipikusan) az első nap leégnem. Viszonylag könnyen megtaláltam. Azért néztem csak el egy kanyart, mert épp telefonáltam. Tényleg közel van. Útközben találkoztam is az egyik tanárnővel, akit már megismertem a születésnapon. Váltottunk pár szót. Épp füzetért indultam. Találtam. Aztán a könyvtárba mentem. Elkezdtem utalásokat keresni a magyarokra. Gondoltam ezzel kezdem. Jól tettem, mert már ma lett pár ötletem, hogy majd még mit lehetne megnézni a levéltárban. Az a tervem, hogy pár napig könyvtár aztán utána átmegyek a levéltárba. A fogadó tanárommal délután találkoztam. Kaptam kulcsot az irodájához. Túl sokat nem tervezem használni, de azért hasznos. Lehet majd hagyok ott pár dolgot, ha vidékre utazom, például. Plusz használhatom a számitógépét, a szkennert, nyomtatót, kávégé

Kijöttem egy hónapra erasmussal. Éppen doktori tanulmányokat folytatok a Szegedi Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori iskolájában. Témám: magyar telepesek Francia Guyanában a második világháború után. 2O24. MÁRCIUS 17. Hőség, pók a fürdőszobában... Eddig pont olyan, ahogy elképzeltem.    Tegnap délután megérkeztem Francia Guyanába. Az utazás teljesen rendben volt. Kilenc és fél óra Párizs-Cayenne. Gyönyörű volt, ahogy szállt le gép. Amerre csak a szem ellát erdő. Hartmut, a fogadó tanár a cayenne-i egyetemről jött értem. Épp a tanszéki kollégákkal ünnepeltek születésnapot. Igy odamentünk. Mindenki nagyon kedves volt. Bemutatkozott. Persze egy nevet sem jegyeztem meg a nagy forgatagban. Ettem valami tengeri halat és már egy helyi specialitást is megismertem. Szárított, reszelt manióka. Köretként és ilyen mindenre rászórósan is eszik. Elvileg úgy ahogy lehet kapni, lehet is enni, de át szokták forgatni vajon, hagymával, fűszerekkel. Szerintem én is veszek majd, kipróbálom. A