Ujabb kalandok eszakon, 1. resz
Most egy nemet lannyal lakom, Katja. O is EVS onkentes, de o egy iskolaban dolgozik. A nagyszulei Magyarorszagon elnek, igy tud nehany kifejezest magyarul: “Igen, muszaj, kerek szepen meg egy kis sutemenyt…” Mindenkepp vicces, kicsi a vilag. Itt kellett talalkoznunk a vilag tulso felen. Mivel a munkaundorom mar olyan mereteket oltott, hogy sirva fakadtam a fonok irodajaban: “Megfogok halni az unalomtol!” igy kertem par nap szabadsagot. Katjaval eldontottuk, hogy elmegyunk eszakra: stop, sator… aztan majd lesz valahogy. Szerencsenk volt, mert couchsurfingen megismerkedtem egy ausztral sraccal, William. Eszakon lakik, de epp a fovarosban volt. Pont egy napon utaztunk eszakra igy el tudtak minket vinni Poindimié-ig (egy angol tanarno munkatarsaval volt). Kedd estere meghivtam oket egy paprikas krumplira. Jokat derultem, ahogy egy nemet, egy ausztral es egy francia joizuen ette az itt kuriozomnak szamito, jo kis magyar paprikas krumplit (igaza volt a mamamnak, h nem lehet 10 honapra elu