Varazslat LIFOU-n (a vilagvegen is egy kicsit tul...)

Voltam egy het szabadsagon. Meg az elejen megismerkedtem itt egy nagyon erdekes emberrel. Pierre. Egy nyugdijas tanar, ranezesre hajlektalan. Egyszer teljesen veletlenul elkezdtunk beszelgetni. Aztan teljesen veletlenul (nem igazan hiszek a veletlenekben) megint osszefutottunk. Vegul telefonszamot csereltunk es neha-neha talakoztunk. Erdekes figura. Nem mindig lehet rajta kiigazodni. Hogy is

3 ejjel itt aludtam.

fogalmazzam meg: kicsit olyan, mintha ket vilag peremen elne. Egyreszrol sokat elt Franciaorszagban, nagyon muvelt a nyugati dolgok tekinteteben. De mint ahogy irtam nyugati szemmel hajlektalannak tunik. Egyfajta kiabrandultsagot ereztem benne. Masreszrol egy pici torzsbol szarmazik. Mindenki tiszteli. Nagy tudatasu, tiszteletre melto oregkent beszelnek rola, de nem titkoljak, h nem igazan ertik. "Pierre mindig a felhokben jar." Nem is ugy el, ahogy az itteni szokasoknak megfelel. Tenyleg egy kicsit a ket vilag kozott lavirozik. Egyikhez sem tartozik igazan, de mind a kettot jol ismeri, mindkettoben jol boldogul. Meg kell valljam szamomra o egy ideal. Megtestesit sok mindent, amire eddig jutottam. Valaki, aki lazadokent megorzi szabadsagat egy olyan vilagban ahol a szabadsag egyre nehezebben definialhato.

tanultam mindenfelet csinalni levelekbol...

Kellemes, de a fusttel nem egyszeru... Kohegtem is utana napokig

Nah de szoval: o hivott meg egy meg kisebb szigetre, az o torzsebe, egy tradicionalis Kanak eskuvore. Vegul elfogadtam a meghivast. Ugy alakult, h neki el kellett utazni, igy nem tudott ott lenni. Egyedul vagtam utnak egy levellel a kezemben. A belepom a torzshoz ennyi volt: "Pierre baratja vagyok. O kuldott." Senkit nem ismertem. Elozetesen egy unokahugaval beszeltem, aki vegul a megbeszeltek ellenere sem jott elem a hajohoz. Szoval mikor megerkeztem ott talaltam magam egy teljesen idegen szigeten ugy, h annyit tudtam, h a torzs amit keresek a Mucaweng torzs. Eleg zaklatott lelkiallapotban erkeztem meg. Sok mindent hagytam magam mogott mikor felszalltam a hajora. Igy elegge rosszul erintett, h vegulis senki nem jott ki elem. Oke, akkor stoppal utrakelek. Nem feltetlenul a legjobb kezekbe kerultem. Egy kis panzio tulajdonosa annyira elbizonytalanitott, h vegul egy ejszakat a panziojaban toltottem. Tipikus turista csapdanak ereztem, de szuksegem volt egy kis nyugalomra, h osszeszedjem magam egy kicsit. Masnap ujabb "veletlen" folytan talalkoztam a mennyasszonnyal. (En a volegeny oldalarol voltam meghivva.) A mennyasszony vegul ugy intezte, h akkor maradhatok az o barataival. Franciak... Nah mar csak ez kellett. Nem azert jottem el a vilagvegen tul egy kicsivel, h franciakkal legyek. De meg mindig nem voltam eleg eros, h a kezembe vegyem a dolgokat. Sodrodtam. 3 napig (majdnem az egesz eskuvo ideje alatt) a franciakkal maradtam. Allandoan elbizonytalanitottak: igy biztonsagosabb, nem szabad a kanakokkal maradni, veszelyes, gyere velunk. Kezdtem teljesen ketsegbeesni. Nem ezert jottem ide. En azert jottem ide, h megismerjem Pierre csaladjat, a kanak szokasokat, tradiciokat, viszonyokat. Erre itt vagyok 3 turistaval (a szo legrosszabb ertelmeben), akik az kanak kulturat az utikonyvekbol ismerik, magukat fenykepezgetik ahogy a helyiekkel pozolnak. Ezt mindig is sertonek talaltam a helyiekre nezve. Ugy bantak veluk, mint valami kiallitasi targyakkal. Nah de rovidre zarva ezt a reszt: vegulis nagyon gonoszak voltak velem. Ok, akik rengeteget keresnek, akik ingyen lakhattak, ingyen ehettek a mennyasszony jovoltabol, a harmadik nap vegen elkezdtek kovetelni (nem kerni), h en ezt es ezt fizessem ki. Meg szalljak be a berelt auto araba... stb... ugy beszeltek velem, mint valami utolso csovessel "Megis mit gondoltal?" Kioktattak, h en nem ismerem az itteni hagyomanyokat es h en voltam tiszteletlen a helyiekkel. Mar elotte eldontottem, h barmi tortenjek is en masnap reggel megkeresem a "csaladom", ez mar csak ilyen utolso lokes volt. Nagyon kikeltem magambol. Nem szepitettem. Elmondtam, h mennyire undoritonak talalom a viselkedesuket. El is vettek a penzem, amit a hazasulando partol kaptam (ilyen tradicio, h adnak penzt minden vendegnek, mivel rizikot vallaltak az utazassal). Nagyon mergesen jottem el. Nah igen ez a mi kulturank. A penz kulturaja. Ha egy kerdesbe penz kerul, vege, nem lehet ervelni. Korulbelul annyit szamitott nekik az az osszeg, mintha otthon egy ezrest adnek valakinek, lehet meg annyit se. De ez feljogositotta arra oket, h teljesen ellenem forduljanak es visszataszitoan beszeljenek velem. Mikor en vegig tisztelettudo voltam, soha semmit nem kertem toluk, megosztottam veluk a kajamat, kolcsonadtam a

Elso ejjel, az ajtombol.

konyvemet. Nah de mindegy. Tanulsagos volt. Fogtam a hatizsakom es elindultam gyalog. Valahogy majd csak odajutok a torzshoz. Keservesen sirtam, h hogyan lehettem ennyire balga, h veluk maradtam, mikor egyaltalan nem is akartam veluk maradni. Csalodast okoztam Pierre-nek. Elszalasztottam a nagy lehetosegemet, h egy torzzsel eljek. Nagyon rossz erzes volt. Hiszek abban, h minden okkal tortenik, de ekkor ugy ereztem, h utjaba alltam a folyamatnak. Nah de kesobb minden ertelmet nyert.
Nagy reszt gyalog, ket kisebb fuvarral eljutottam a torzshoz. Epp az eskuvo helyszinet takaritottak, rendeztek. Megerkeztem. Nehanyan mar ismertek. Mondtam, h mostmar szeretnek a csaladdal maradni ha lehetseges. Tobben is felajanlottak, h alhatok naluk. En mindig udvariasan bologattam. Gondoltam majd lesz valahogy. Majd ok elintezik maguk kozt. Tobben kifejeztek, h nagy megtiszteltetes nekik, h ott vagyok es mint Pierre baratja teljes erteku csaladtagnak szamitok. Ez az en torzsem, az en foldem is. Pierre itt kiraly ugyhogy en kiralyno vagyok. Most te kepviseled Ot. Nem ez volt az elso alkalom, h torzsnel voltam, de itt tapasztaltam meg leginkabb, h hogyan is mukodik ez naluk. Vegul egy ijeszto kulseju kanak ferfi intett, h akkor hozzam a taskam es nala aludhatok. Nem sok jora szamitottam. Leginkabb egy koszos matracra a foldon (nem egyszer aludtam mar igy). De erre keszultem eleve. Elindultunk. Kiderult, h egy mini paradicsomban lakik egy francia novel. Van egy irto edes kislanyuk. A haz gyonyoru, bent az erdoben. Kis kert hatul. En vegul a hatso kertben egy kis fakunyhoban aludtam. Izlesesen berendezve, friss, illatos agynemuvel. En ereztem magam kellemetlenul, tekintve, h mar volt vagy 3 napja, h nem furodtam. A labam szinte fekete volt a kosztol.

Innen ugrottam elso este.

Egy nagyon furcsa kis vilagban talaltam magam. Egy kanak ferfi, aki megtestesiti a kanak szellemet, a torzsi viszonyokat. Es egy francia no, aki Europat kepviseli. Egy nagyon sajatsagos kis vilagot alakitottak ki. Ujabb lazadok: a ferfi, aki elvalt (egy tradicionalis kanak eskuvot nem lehet felbontani) es a francia "szeretojevel" nevelgetik a kozos kislanyukat. Es egy francia no, aki gondolt egyet es bekoltozott az erdobe, h egy kanak ferfival eljen. Valahogy mind a ketten megoriztek a kulon vilagukat, igy hozva letre ezt a kulonleges atmoszferat. Nah szoval hozzajuk koltoztem. Elso nap eleg furan ereztem magam, annak ellenere, h nagyon kedvesek voltak. Mondtak, h erezzem magam otthon, nekik a megtiszteltetes, h vendegul lathatnak... stb. Napkozben jartam a kulonbozo csaladokat. Mindenhonnan kiabaltak "Monika, Monika". Mindig volt, hol ennem. Csak elindultam es tudtam, tenyleg TUDTAM, h mindjart enni fogok. Egyaltalan nem ereztem kellemetlennek. A masodik nap mar otthon ereztem magam. Az egyik csaladtag elmagyarazta, h nekem itt nem kell felnem. Biztonsagban vagyok. Mindenki tudja, h a Pierre baratja vagyok. Ha valamit artananak nekem az olyan, mintha Pierre-nek artananak. Amit meg imadok itt, h sosem tudtam kivel kerulok szembe. Sosem itelhetek elsore. A legvaratlanabb helyeken, helyzetekben fel tunik egy iskolaigazgato, vallalatvezeto. Peldaul elkezdtem beszelgetni egy idos asszonnyal, akivel vegul a vilagpolitikarol, a nagyvilag problemairol beszelgettunk. Nem igaz, h elzarkoznak. Igenis vilaglatottak es pont ezert hiteles ahogy elnek. Mert ok valasztottak, h igy eljenek. Nem azert elnek igy, mert nincs masra lehetoseguk. Lattak Franciaorszagot, evekig ott eltek, ott tanultak. Persze vannak, akik ottmaradnak. Nyilvan en itt azokkal talalkozom, akik visszajottek.
Rengeteg eloitelet van a kanakokkal szemben. "Ne igyal veluk, ne bulizz veluk. Ne menj a kozelukbe ha sokan vannak." stb. Nem mondom, h nincs alapja, de mindenkepp eltulzott. Egyik este kicsit ott maradtam veluk. Fogyott rendesen az
alkohol, cannabis. De nem feltem. Lattam, h tobb nagytekintelyu ferfi folyamatosan rajtam tartja a szemet. Ha barmi atrocitas ert (volt ott egy eleg bizar ferfi, aki nem igazan ertette, h mit keresek en ott es mindig probalt belem kotni. Probalt ugraltatni) azonnal 3 an ott termettek, h minden rendben, minden ok? Azt hiszem ennel nagyobb biztonsagban nem is lehettem volna.
Ami nagyon megfogott meg az a felesleges udvariaskodas hianya. "Megyunk." ... es akkor megyunk is. Nem kell magyarazkodni, maradj meg... stb. Peldaul mindig azt csinaltak, h igy elmondtak, h en "ezt es ezt fogom ma csinalni, utana pihenek, majd ide es oda megyek. Ha van kedved tarts velem, ha mashoz van kedved, akkor csinalj mast." Es ezt komolyan is gondoltak. Utana nem kellett magyarazkodnom, h miert nem mentem. Az elejen nem igazan ertettem, de mikor elkapott az erzes, h azt csinalhatom, amit akarok, az nagyon felszabadito volt... Azt csinalhatok, amit akarok. Annyira el bennem a pillanat amikor erre rajottem. Szabadnak ereztem magam. Nem sietnek, nem kapkodnak. Egyik nap elvittek egy cseppko barlangba. Ami szent hely, nem turista celpont. A volegeny apja az orzoje. Regen onnan hoztak az ivovizet. Ahogy lent alltam es felneztem olyan volt, mint egy national geographic photo. Meg akkor sem ijedtem meg mikor az egyik gyerek felvillagitott a plafonra es lattam, h tobb szaz denever log ott... Az oreg Hago, az orzo mondta, h nem szabad fenykepezni. Itt elmondanam, h nem is csinaltam egy fenykepet sem. Mig a franciakkal voltam igen, de utana nem. Annyira otthon ereztem magam, h eszembe se jutott fenykepezgetni. A vegen mar telefon es fenykepezogep nelkul kozlekedtem. Vegul rajottem, h a legjobb helyen a vendeglatoimnal vagyok. Volt ott meg egy rokon. Egy tortenelem tanar, aki egy baleset miatt mozgaskorlatozott lett. Igy vegul kialakult egy 3as, neha 4es (a no nem mindig volt velunk) kor. Rengeteget filozofalgattunk az eletrol.  Egyik este elmentunk egyutt kava-t inni, ami ugye ilyen itt a szigetekre jellemzo, pszichedelikus, szakralis ital. Mint az indianoknal az ayahuasca (nem tudom h irjak). Nem tul eros. Nem az elso alkalom volt, h ittam.  Amikor uton voltunk epp lattam a tavolodo oceanjarot, ami a turistakat hozta es arra gondoltam, h mennyire furcsa az elet. Ok egy vagyont fizettek azert, h eljojjenek ide, keszitsenek par kepet a torzsekrol, vasaroljanak nehany szuvenirt, de mennyire nem latjak mi is ez igazan. En meg szegeny, magyar lanykent itt vagyok a legkozepeben es epp 2 kanak ferfival indulok kavat inni. Felemelo erzes volt. Megerkeztunk egy helyre. Kette szakadtunk. En mindig igyekszem szolid es visszafogott lenni ilyen helyzetekben. Egy tarsasag intett, h uljunk le kozejuk. Leultunk. Megittuk kozosen az elso kavankat. Minden ritualeval egyutt. Kicsit a foldre kell onteni, majd meginni es a vegen a foldre kopni. Altalaban vannak ilyen kopo helyek minden Nakamal-ban (igy hivjak azokat a helyeket ahol lehet kavat inni. Beszelgetos, meditativ helyek). En egy tetovalt arcu, idos emberrel kerultem szembe. Egyszer csak elkezdett hozzam beszelni. Nagyon erdekes dolgokat mondott az eletrol, az idorol, a tortenelemrol, a termeszetrol. Megertettem peldaul, h szamukra nem erdekes a tortenelem, mert teljesen mas az idofelfogasuk. Ezt mar tobbszor is tapasztaltam. Meg mindig nagyon kozeli kapcsolatban vannak a termeszettel. Sok mindent letre hoznak a 2 kezukkel, nem mindent vasarolnak. Az az erzesem volt, h egy nagy filozofussal talalkoztam. Mert o nem csak beszel ezekrol a dolgokrol, o ezt eli. "Aki mondja, nem tudja, mert aki tudja, az nem mondja." Ezzel annyira egyetertettem. Azt hiszem a nagy igazsagok az ilyen kis helyeken bujnak meg. Annyira hihetetlen volt, h ennek a reszeseve valhattam.
A masik amit megertettem, h ok mindent mondanak. Nem kontorfalaznak. Ha valami nem tetszik nekik akkor kimondjak. Nincsenek eltemetett problemak. Inkabb
osszeszolalkoznak, h aztan megertsek egymast es kibekuljenek. Egy lany nekem is beszolt. Fura volt, mert ugye en az udvariaskodo, kontorfalazo viszonyokhoz vagyok szokva. De aztan minden rendben volt.
Az utolso 2 nap mar teljesen otthon voltam. Mosogattam, ide-oda boklasztam. Ha kedvem tartotta aludtam egy oracskat. Senki nem rohant sehova. itt meg megjegyeznem, h hihetetlenul hatekonyan dolgoznak. A lakodalomnal is lattam, h minden nagyon gordulekenyen ment... Mindenkinek megvolt a feladata. Tenyleg csapatban gondolkodnak. Nem egyenekben. Sosem lattam oket dolgozni, megszakadni a munkatol, de mindig minden kesz lett. Mint valami varazslat.

Egy dal drehu nyelven.

Na de lassan a vegehez kozeledtunk. A vegere megertettem, h miert is tortent minden borzalom az elejen. Akiknel eredetileg laktam volna nem voltak szimpatikusak. Allandoan vallattak, kerdezoskodtek. Akiknel vegul megszalltam, csak aznap reggel szabadult fel a "helyem" amikor odastoppoltam a torzshoz. Ha elobb megyek akkor nem lett volna naluk szamomra hely. Azt gondolom, h a legjobb helyen voltam. Megtalaltam, amit mindig is kerestem. Egy kis paradicsom, filozofiaval, nyugalommal, szabadsaggal, csipetnyi pszichedeliaval fuszerezve. Ujra elkezdtem irogatni magamnak. Az utobbi honapokban szinte semmit sem irtam. Jah igen; vicces volt. Valaki elkezdte terjeszteni, h en konyvet akarok irni. Utana mindenki "Tu sais, elle veut écrire un livre." Igy mondtam, h nem igazan. Persze lehet, miert ne... de nem ezert jottem most ide. De nagyon jo erzes volt, h azt gondoltak, h tudnek irni egy konyvet. Igy felmerult bennem, h lehet "tudnek irni egy konyvet?" Ha mas nem az unokaimnak mindenkepp.
Egy het volt, de rengeteget gazdagodtam. Komolyan elgondolkodtam, h mi a tovabbi teendom. Meg kell gondolnom, h miert is tortent mindez velem. El kell magamban raktaroznom ezt az elmeny es magammal vinnem, h egesz eletemben elkiserjen vagy pedig egy ilyen helyen es igy kell elnem...? Ez a jovo nagy kerdese. Egyelore jo uton haladok, jo helyen vagyok es mint megtanultam nem erdemes tul sokat aggodni a jovon. Igyekezni kell a jelenben elni. Elvetni a magokat.

 

 

Pierre, már mikor Párizsban találkoztunk.