Csonka bejegyzes... egyelore...

Szoval az amerikai baratnom azert jott Uj-Kaledoniaba, h megismerje az orszagot, ahol nagymamaja, apukaja szuletett. Nagypapaja amerikai katona, aki a masodik vilaghaboru alatt jott ide. Felesegul vette egy tobb generacio ota itt elo csalad lanyat, lett 3 gyerekuk (az egyik az amerikai apukaja). Par ev mulva atkoltoztek Amerikaba, de a nagypapa visszajott es itt is maradt. Lett meg 2 masik csaladja. Nem sok mindent tudtak rola utana. A baratnom szinte semmit.

Az elozo kirandulasunkon a nagymama oldalanak neztunk utana. Ott viszonylag minden tiszta. Generaciok ota itt elo francia csalad. Talaltunk rokonokat, minden. Ez volt Koné. De mikor osszehazasodtak atkoltoztek masik helyre: Houailou es a gyerekek mar ott szulettek.

Kedd este az amerikai epp nalam volt, beszelgettunk. Egyszer csak megkerdezte: “Van kedved Houailou-ba menni.” “Aha.” Ennyi volt a tervezes szakasz. Utana szepen jarogattam dolgozni. Szokasos csevegesek: “Mit csinalsz hetvegen?” “Megyek Houailou-ba.” Na erre a reakcio nem az volt, mint elotte Konéval: “Oke, jo utat. Csinalj sok kepet!” Neeem, valami ilyesmi: “Biztos? Ismersz ott valakit? Veszelyes. Ne setalj egyedul. Ne bulizz veluk…” es a tobbi… Nah mondom ez erdekesnek igerkezik. Gondoltam ez esetben talan jobb lenne kempingben megszallni. Persze nincs kemping a kozelben. Nah mindegy. Mi tortenhet? Biztos csak eloitelet. “Van kesetek? Vagy paprika spray-tek?” “Ooo, nincs.” Aztan egyik munkatarsam felajanlotta, h neki van ott csaladja es megprobalja elintezni, h naluk aludhassunk. Csak biztonsagosabb, mint vadkempingezni. Oke, rendben, ez is megoldva.

Szoval penteken utrakeltunk. Stoppal termeszetesen. Ezuttal nehezebb volt. 7 fuvarbol ertunk celt. Volt, h 10-15 percet is vartunk. Szerintem azert mert beterveztem fel utra  egy ebedet egy munkatarssal. Nem szabad tervezni. Plusz meg osszefutottunk a varosban egy misszionariussal, akivel parszor beszelgettem mar es meghivott minket kavezni. Nah de aztan utrakeltunk.

Ebed a munkatarssal, utolso telefon, begyujteni a nevet, a cimet ahova megyunk. Idoben, feluton. Mondjuk az kicsit gyanus volt mikor a munkatarsam azt mondta, h hivhatom barmikor, ejjel-nappal ha gond van Houailou-ban, akarkivel, ha gond van a csaladdal. Mondom lehet gond a csaladdal is…?   Csodalatos. Nah de folytattuk az utonkat. A sors furcsa fintorra, h az utolso szakaszon egy afrikabol szarmazo, de mar Amerikaban szuletett ficko vitt minket. Szoval 2 amerikaival folytattam az utat. Beszeltem angolul is. Vicces volt. Nehez valtani franciarol angolra.

Ahogy kozeledtunk egyre tobb kiegett autot lattunk az utszelen. 1 meg nem fura, 2 mar feltunik… de itt sokkal tobb volt. Valami olyasmi a tortenet, h mondjuk itt a fovarosban ellopnak egy kocsit, elmennek vele majdnem hazaig es ott felgyujtjak. Ilyen egyszer hasznalatos autok.

Megerkeztunk, megkerdeztuk hol talaljuk a hazat. Odavezettek minket, de vendeglatonk nem volt otthon. Valami ertekezleten volt a varoshazan. Egy masik csalad hivott be. Illetve ugyanaz a csalad egy masik resze. Mondtak, h ott varhatunk. Olyan delutan 5 ora lehetett. De mar kezdodott a party. Nincs semmilyen szorakozo hely a kozelben igy az a szokas, h hazaknal tartanak bulikat. Ezzel nincs is baj, de mikor meglattuk az elso reszeg not az sokkolo volt. Itt mindenki azt mondja, h ha egyutt vagyunk helyiekkel es ha minden rendben is, de elkezdenek inni akkor hagyjuk ott oket: “Oke, holnap! Jo ejszakat!” Hat itt erre nem volt modunk. Szoval kiabalo, reszeg nok… egyre tobben lettek. Kiderult, h a buli apropoja az anyak napja. Nah utana jott a kellemetlen hir: a vendeglatonk felesege is koztuk van. Csodalatos. Vegul megbeszeltek egymast kozott paran, h jobb ha valaki mas fogad be minket arra az estere. Igy kerultunk egy 2 gyerekes anyukahoz, akinek a ferje nem reg halt meg autobalesetben. Lepakoltunk, atadtuk a tradicionalis ajandekot, ami ilyenkor illik. Mert hogy ugye itt megint torzseknel voltunk. Es keszult a vacsora. De az anyuka rejtelyes modon eltunt ugy kb 3 ora hosszara. A buli egyre hangosabb volt. A levegoben egyre tobb volt az aggresszio. Meg a kutyak is allandoan martak egymast. Feltem, h az anyuka is a buliban van. Aztan majd hazajon reszegen, ott talal minket es ki tudja mi lesz. De aztan a kislanya felvilagositott, h az anyukaja sosem iszik. Szoval megnyugodtam. Megvacsoraztunk es elkezdtunk jatszani a gyerekekkel. Az amerikai persze felporgott, hallotta a zenet. Oda akart menni. Mondtam, h szerintem nem jo otlet. De o csak, csak… vegul utra kelt. Ugy voltam vele, h tudja, h veszelyes, tud vigyazni magara, plusz ott leszek kozelben ha van valami (keptelen lettem volna lefekudni amig nem jon vissza). Szoval elindult. Erre egy kisebb gyereksereg rohant oda hozzam, h ugye nem engedem, h odamenjen. Tartsam vissza… Szoval meg epp sikerult elkapnom mielott odaert volna. Lattam, h merges volt ram, de masnapra o is megertette, h jobb volt ez igy. Szeretem a kalandot, sok olyan helyzetet bevallalok ami veszelyes is lehet, de azert mindig ovatos vagyok.

Lefekudtunk aludni, a buli folytatodott reggelig. Volt egy ora kb mikor esett az eso. Nyugodt, bekes… aztan megint uvoltott a zene. Reggel felebredtunk, megreggeliztunk. Utana jott ertunk az igazi vendeglatonk. Atmentunk hozzajuk. A munkatarsam mondta, h nem nagyon fognak majd raerni velunk foglalkozni, mert valaki meghalt es elo kell kesziteni a “hagyomanyt”. Nehez leforditani, mert mindig azt mondjak “faire la coutume”. Ez esetben azt jelenti, h a csalad elmegy a hazhoz, ahol meghalt valaki es visznek egy csomo elelmet: rizst, hust, igname-ot (ez nagyon specialis, szakralis erteke van) banant… ami epp akad. Plusz a hagyomany resze a szovet darab egy papirpenzzel. Vendeglatonk udvaraban gyulekeztek. Mondtak, h mi is menjunk veluk. Olyan kb 2 oranyira van a hely. Volt aki meg vagy mar reszeg volt. Volt is egy kis osszezordules koztuk. Ha jol ertettem valami olyasmi, h mi reszt vehetunk-e az egeszben vagy nem… Eleg ijeszto volt. Ritkan latom, h valaki megut valakit. Szoval probaltam mondani, h igazan nem olyan fontos. Itthon is maradhatunk, megvarhatjuk oket. Olvasunk, setalgatunk. De nem. Vegul mentunk. A helyi iskola igazgatojaval voltunk egy kocsiban. Megnyugodtam, mert volt olyan kocsi a konvojban, amit reszeg ember vezetett. Sok is az autobaleset. Szoval elindultunk es innentol kezdett el a tortenet varazslatossa valni.

Szepen lassan egyre tobben beszelgettek velunk. Mindenki lassan elfogadta, h tisztelettudoak vagyunk es nem akarunk semmi rosszat. Szepen resztvettunk a szertartasban. Megerkeztunk. A csaladfok koszontottek egymast. Utana atadtak az ajandekokat. Majd vendegseg kovetkezett. Annyi plusz volt meg, h a nok (tehat mi is) vittuk ki a temetobe a viragot. Egy olyan no vezetett, akinek nem volt jogositvanya. Pacifique Attitude! Mindig Pacifique Attitude! Lattunk egy hatalmas szivarvanyt. Egy egesz hegyet atkarolt.

Persze a "4 orara mar vissza is erunkbol" az lett, h kb 6-kor indultunk el. De nem bantuk. Gyonyoru volt az ejszaka. Neha meg-meg alltunk pihenni. Az eg… leirhatatlan. Rengeteg  csillag. Szepen lassan visszaertunk. Veszelyes azert ejszaka. A hegyek kozott kacskaringozo utak. Nem a legjobb minoseguek. De nem volt semmi problema. Mikor megerkeztunk persze nagy buli megint. Szombat este. Bele is futottunk egy csapat fiatal sracba. Nem volt konnyu kimenekulni a kezuk kozul. Azokban a szemek sok alkoholrol es sok drogrol arulkodtak… Ijeszto volt. Ijeszto mikor az alkohol vagy a drog atveszi valaki felett a hatalmat.

De mi megint kimaradtunk a partizasbol. Szepen visszavonultunk es bekesen aludtunk. Sokkal bekesebben, mint elso este, mert tavolabb voltunk a party kozpontjatol. Masnap reggel felebredtunk, megkaveztunk es nem nagyon volt mit csinalnunk… Gondoltuk uszunk egyet a folyoban. Nem volt olyan egyszeru megkozeliteni. Bele is setaltam egy nagyon gonosz novenybe. Tele is lett tuskekkel a laban. Vegul megkerdeztunk 2 kislanyt, h hogyan tudunk lejutni a folyohoz. Odavezettek. Egyedul eselytelen lett volna. Olyan kis osvenyeken mentunk. Kellemes volt nagyon. Beke, nyugalom, hus viz… szeretem az ilyen pillanatokat. Utana visszamentunk a hazhoz. Nincs mas dolgunk mint varni, h kesz lenyeg az ebed. Vasarnap a ferj foz, az asszony templomba megy. Aranyos volt ahogy magyarazta, h igy legalabb van egy kis valtozatossag. Nem mindig a felesegnek kell foznie, megosztjak a munkat. Akarmennyire is alarendelt itt egy no a ferfinak, de hihetetlen, h mennyire tiszteli egymast a ket nem. Nyilvan itt is vannak extremitasok, de nagyon sok peldat lattam idealis parkapcsolatra. Mikor a ferfi a ferfi es a no a no.

Sokat beszelgettunk az idosekkel. Az amerikai nagypapaja 10 evvel ezelott halt meg. Meg sokan vannak, akik emlekeznek ra. Nagyon erdekes amugy a tortenet. Egy amerikai tiszt,aki