Ujabb kalandok eszakon, 1. resz

Most egy nemet lannyal lakom, Katja. O is EVS onkentes, de o egy iskolaban dolgozik. A nagyszulei Magyarorszagon elnek, igy tud nehany kifejezest magyarul: “Igen, muszaj, kerek szepen meg egy kis sutemenyt…” Mindenkepp vicces, kicsi a vilag. Itt kellett talalkoznunk a vilag tulso felen. Mivel a munkaundorom mar olyan mereteket oltott, hogy sirva fakadtam a fonok irodajaban: “Megfogok halni az unalomtol!” igy kertem par nap szabadsagot. Katjaval eldontottuk, hogy elmegyunk eszakra: stop, sator… aztan majd lesz valahogy. Szerencsenk volt, mert couchsurfingen megismerkedtem egy ausztral sraccal, William. Eszakon lakik, de epp a fovarosban volt. Pont egy napon utaztunk eszakra igy el tudtak minket vinni Poindimié-ig (egy angol tanarno munkatarsaval volt). Kedd estere meghivtam oket egy paprikas krumplira. Jokat derultem, ahogy egy nemet, egy ausztral es egy francia joizuen ette az itt kuriozomnak szamito, jo kis magyar paprikas krumplit (igaza volt a mamamnak, h nem lehet 10 honapra elutazni jo kis pirospaprika nelkul).

Szerda reggel utrakeltunk. Jo 6 oras ut allt elottunk. Meg-megalltunk itt-ott. Egy strandon ebedeltunk. William kagylot szedett es nyersen ette. Eloszor tul bizarr otletnek tunt ahhoz, h en is kiprobaljam de vegul raszantam magam. Isteni. Sokkal jobban bejon, mint fozve. A tenger megadja a sossagat.

Elso ejszaka Poindimiében aludtunk egy apolononel (couchsurfing). Nagyon aranyos, dinamikus lany. Tenyleg otthon erezhettuk magunkat, semmi feszelyezettseg erzes nem volt bennunk. Jokat ettunk, ittunk, sokat beszelgettunk. Elhivta egyik baratnojet is: epitesz Parizsbol. Fura parizsi epitesszel beszelgetni a vadabbnal is vadabbnak szamito eszakon. Elmentunk az egyetlen barba (egy szalloda barjaba) koktelozni. Kellemes este volt. Masnap harman elmentunk meg eszakabbra (Hienghene) kicsit nezelodni. Meg-megalltunk. Utszelen vettunk sult szarvashust, isteni finom. Itt a szarvas hus ingyen van, mert rengeteg a szarvas. Tulszaporulat van, igy barki kedvere vadaszhat. Videken meg mindig konnyen el lehet boldogulni penz nelkul. 

Az 500 frankos papirpenzen talalhato szikla melletti strandon piknikeztunk. Aztan Katjaval ugy dontottunk, h ott maradunk. Elvileg egy kemping volt ott, de ennek nem sok nyomat lattuk. A kutya nem jott oda (nah jo ez nem igaz, mert volt egy kutya, aki tobbszor is jott. :) ) megkerdezni, h mit csinalunk vagy akinek fizetni kellett volna.

Sajnos az ido nagyon szeles volt. Igy az uszasrol le kellett mondanom. Akkora hullamok voltak... egyszer megprobaltam bemenni. Majdnem derekig ert mar a viz es akkor jott egy hullam es vakumkent rantott magaval... Gondoltam ez megis csak a Csendes ocean, en pedig nem vagyok tul jo uszo... szoval hagytam. Delutan lattunk egy hatalmas szivarvanyt. Mind a ketten kicsit elvoltunk magunkban. Mindig van min gondolkodni. Epp a strand egyik szelen voltam, a nagy szikla toveben mikor kezdett lemenni a nap. Arra gondoltam, h szinte mar klise. Tengerpart, naplemente, szikla, palmafak. Elkezdtem kicsit jogazni. Hihetetlenul jo erzesek toltottek el.

Az ejszaka mar nem volt olyan nyugodt. Rajtunk kivul senki nem volt a parton. Kicsit feltem, h esetleg az ejszaka folyaman jonni fog valaki, valakik... a szel nem csendesedett el, az ocean nagyon hangos volt egesz ejjel. Nehezen aludtam el, vartam h reggel legyen. Egyszer felebredtem, gondoltam mar hajnal van. 21:13 volt!!! Mondom ez nem lehet igaz... Szoval nem aludtunk tul jol. Se en, se Katja.

Masnap nem siettunk. Kenyelmesen megreggeliztunk. Volt boven mit ennunk, mert az apolono sok mindent ott hagyott nekunk. Merci Eve! Utana kisetaltunk az utra es akkor stoppolas. Nem indult konnyen. Hatalmas kocsi karavanok, sok reszeg emberrel: eskuvo. Gondoltam ezt azert csak nem kellene. De szerencsenk volt. Megallt egy ferfi, egy icipici, tele zsufolt autoval... Vagy 10 percbe telt amig atrendezte ugy, h nagy nehezen be tudtuk magunkat preselni. Imadom az ilyen embereket. A fiaval volt. Kerdeztem honnan valo. Parizs... meg egy... Annyira fura. A fia itt el es ot jott meglatogatni. El tudtak minket vinni a kovetkezo benzin kutig. Ott megebedeltunk. Majd folytattuk a stoppolast. Egy idosebb ferfi elvitt minket a kovetkezo boltig... Nah ott sokat vartunk. Vegul elkezdtunk gyalogolni. Eleg sokat gyalogoltunk mikor vegul megallt egy auto. Eleg kesore jart, de ugy terveztuk, h meglatogatjuk Katja egyik kollegajat aki a nagyszuloknel tolti a vakaciot (epp iskolai vakacio volt). En nem nagyon tudtam milyen emberekrol van szo. De jo, rendben van, persze, menjunk. Kozben az ausztral is hivott, h hol vagyunk, naluk is aludhatunk ha akarunk. Mondtam majd meglatjuk. Szoval megerkeztunk egy kijelolt pontra, h talalkozzunk a nemet munkatarsaekkal. Mar a telefonbol tudtam, h el nem tudjak kepzelni, h stoppal erkezunk. Nah mondom ez vicces lesz. Raadasul olyan emberek, akik nem nagyon keverednek. Egy caldoche csalad (nemzedekek ota itt elo, francia csalad), akik a helyi lakosokkal nem nagyon beszelnek, nem nagyon erintkeznek. Ergo nem is nagyon ismerik oket. Inkabb tartanak toluk. Tele van remhistoriakkal. Nah szoval mi ehhez a csaladhoz erkeztunk meg egy leamortizalt kocsival, amit egy kanak ferfi vezetett, a szelvedonel egy hatalmas kanaky zaszlo (kanak fuggetlenseg jelkepe). Mondanom sem kell, h a lelegzetuk is elallt. Meg se tudtak szolalni. Miutan atszalltunk az o kocsijukba egesz uton hallgathattuk, h ez milyen veszelyes es egyaltalan hogy gondoltuk... stb... de a beleponk tokeletes volt. Utana napokit ezen nevettem. Szeretem megbotrankoztatni a szuklatokoru embereket.

Nah szoval veluk voltunk. Kezdett tul keso lenni, mi egyre melyebben hatoltunk be a hegyek koze. Gondoltam innentol eselytelen, h folytassuk az utonkat aznap. Naluk kell aludnunk. Ugy ereztem meghalok, ha egesz este remtorteneteket kell hallgatnom. Akarkivel talalkoztunk (tobb elzart maganbirtok egymas utan) mindenkinek szornyulkodve meseltek, h a "2 lany stoppal jott, kepzeld." Aztan meg nekunk, egyfajta bizonyitekul: "Lattatok milyen fejet vagott mikor mondtuk..."

Aztan megerkeztunk. Festoi taj. Mindenhol ozek. Kis folyocskak. A nagypapa nagy vadasz. Nagyon kedvesek voltak velunk. Mondtak, h szo sem lehet rola, h ma tovabb alljunk. Tul keso van. Aludhatunk nyugodtan naluk. Szepen megvacsorazunk. Hala isten a kezdeti dobbenet utan vegre mas temakra valtottunk. Sokat beszelgettunk a termeszetrol, allatokrol... elmeseltek a birtok tortenetet. Hogyan tettek szepen lassan rendbe. Nagyon finom volt a vacsora. Szarvas hus pacolva. Isteni. Nagyon figyelmesek voltak. Mindennel ellattak. Csak egyszer mondtam, h szeretem a csiposet. Utana a vacsoranal csipos paprika volt keszitve a tanyerom melle. Szinte meghatodtam.

Szoval osszessegeben orulok, h naluk is kikotunk. Sok idot toltottem mar a torzseknel. Erdekes volt a masik oldalt is egy kicsit megismerni. Latni hogyan elnek teljesen elszeparalodva. Fegyverekkel, keritessel korulveve. Mindenre felkeszulve. Allandoan az "esemenyekrol" beszeltek. Teny, h a 80 as evekben polgarhaborus allapotok voltak. Akik megeltek biztos nem konnyen felejtik el. De kar ennyire beleragadni a multba. Pontosan az ilyen viselkedes krealhat ujabb "esemenyeket". Megint csak lattam, h messzirol jott hatizsakos lanykent mennyire konnyeden mozoghatok. Mindket fel szivesen fogad, anelkul h barmilyen fenntartasaik lennenek velem szemben. Szoval elvezem a helyzetem, igyekszem minel tobbet profitalni es a legtobbet megtudni az itteni helyzetrol, itteni emberekrol.

Masnap reggel mindennel megrakott asztal fogadott minket. Kenyelmesen megreggeliztunk majd bevittek minket a kozeli varosba, ahol talalkoztunk az ausztrallal es a barataival: egy masik ausztral, aki az erdoben lakik (hozza mentunk) es az angol tanarno. Itt ujabb nagy kalandok kezdodtek. De errol egy kulon bejegyzesben.