Hienghène

Eddig mindig: "ha nem a varosban lenne akkor tiszta kek laguna erzes lenne", "Kar, h itt a varos...." Minek van itt a varos..." " Ha arra nezek es hunyoritok olyan, mintha nem lenne itt a varos...." es meg hasonloak... Nah a hetvegen megkaptam az igazi Uj-Kaledonia elmenyt! De kezdjuk az elejen...

Munkatarsam kedden meghivott, hogy kiserjem el hetvegen a szuleihez. Elfogadtam. Ilyen lehetosegeket sosem szabad elszalasztani... es nem is illik... utana mondta csak, hogy cserkeszavatas lesz... micsoda veletlen, jomagam is cserkesz lennek... szoval duplan erdekes a dolog...

A kotlos tyuk...

Ahogy kioromkodtem magam eszembe jutott, h csak illik valami ajandekot venni... jaja... de mit is? Ez mindig kenyes pont ilyenkor. Mit illik, mit nem illik... kitol kerdezzem meg? A meghivotol megse illik... Aha, a mentorom! Hat miert van, ha nem ilyen helyzetekre! Szoval masnap elzarandokoltam a mentoromhoz; h megtudakoljam mit illik ilyenkor vinni... es de jol is tettem! Mert hogy van egy szokas a melanez csaladoknal... Mikor valaki eloszor erkezik vendegsegbe visz egy nagy vasznat... belecsomagolva egy kis penz... nem kell nagy osszeg... inkabb jelkepes... es meg valami aprosagot... pl cigarettat... mert; h a csaladfonek lesz... mellé lehet vinni valami kis ehetot... ragcsalnivalot... Szoval keszultem egy kis csomaggal... kis penz, ket doboz cigaretta... nehany keksz, egy doboz tea...

Penteken munka utan indultunk... meg feltoltottem a telefonom... egy kis erdekesseg: nem lehet sms-t irni Europaba!!!! ez milyen mar... csak telefonalni... Nah mindegy... mar feldolgoztam... :) Szoval elindultunk... 2 lany... jo 6 oras ut... De vagany volt... tok jo zeneket hallgattunk... sokat beszelgettunk... a 3 ora utan mar mindenrol... igy megy az a hosszu utazasokon... Neha meg-megalltunk... Enni, inni; labat nyujtoztatni... az ut nagy reszet mar sotetben tettuk meg... ijeszto es borzongato volt belegondolni, h itt vagyok a semmi kozepen a fold tuloldalan... de Hold ugyanaz... megnyugtato volt... hatalmas hegyek kozott vagtunk at... gyonyoru ez az orszag...

Egyszer csak, meg valahol az ut elejen... elkezdte mondani: tudod nalunk van egy szokas... mondtam: azt hiszem tudom... keszultem egy kis valamivel... elmondtam neki... Annyira orult, de annyira, h nagyon orultem.... ...hogy erdekel a kulturajuk, hogy tajekozodtam... Szoval nagyon jol sult el... megkerdeztem, h majd hogyan adjam at... mondjak-e valamit... elmondta reszletesen mit csinaljak... mit hova tegyek... nah itt mar kezdtem izgulni... mi van ha elrontom... kiraknak? Elmagyarazta; h ez a gesztus azt jelenti, h en megkerem a csaladot, h fogadjon be... es akkor mindenki tudja, h odatartozom... Hituk szerint a halottak szelleme ott marad a csaladdal... es igy oket is megkerem, h ne molesztaljanak... Valami ilyesmi...

Aztan lassan megerkeztunk... ejszaka volt, nem sokat lattam... de egyik amulatbol a masikba estem... vegig autozni a part menten... (ez mar a masik oldala a szigetnek) Gyonyoru volt a holdfenyben...

A furdoszoba...

Aztan megerkeztunk... jaj; nagyon izgultam... arra gondoltam, h mindent jol csinaljak... felertunk a hazhoz... egy dombon kellett felmenni... Anyukaja volt ebren... aztan szolt apukajanak... nah most... nah mindjart... Oke... kijottek mindketten... Yasmine, a kolleganom mutatta az asztalt... nah most... letettem a kis csomagot... kipakoltam az edessegeket; teat... es mondtam, h ezzel a kis gesztussal szeretnem megkoszonni, h itt lehetek... valami ilyesmi... aranyosak voltak... megkoszontek... elmondtak, h szivesen latnak vendegul es remelik jol fogom erezni magam... aztan meg kicsit beszelgettunk... a csalad egymas kozott nem franciaul beszel... a sajat, torzsi nyelvuket hasznaljak... sokat hallgattam a 2 es fel nap alatt... meg kulonlegesebbe tette az elmenyt... Sokszor ugy ereztem ertem... annyira kifejezoen beszeltek... aztan lefekudtunk aludni... azt kell mondjam jot aludtam... se terero... se semmi... csak a tiszta levego... a folyo csobogasa a haz mogul... a csillagok...

Reggel koran felebredtem... a szulok mar ebren voltak... egybol kaveval kinaltak... leultem es elveztem a reggelt... videken egeszen mas... ott volt a nagymama is ... hihetetlenul aranyos neni... mindig kuncog valamin... plusz ket kis gyerek... egy tizenpar eves lany... es egy 5 ev koruli kisfiu... a kislany egybol baratkozott... a kisfiunak ido kellett... irto edes volt... ahogy egyre kozelebb mereszkedett...

Miutan Yasmine is felebredt kerdezte akarok-e furodni... mert, h o a haz mogotti patakban fog... valaszthatok... zuhany vagy patak... hat egyertelmu volt, h a patak! Hihetetlenul gyonyoru volt... mint a ram-szakadek... hatalmas rakok a labamnal... azt hittem hidegebb lesz; de kellemes volt... meg tudnam szokni... mi kell ennel tobb...

Ez lenne a haztol 5 percnyire...

Aztan a gyerekekkel lesetaltunk a tengerhez... olyan 5 percnyire van... es voilà... a tenger... varos nelkul... gyonyoru... leirhatatlan... es vannak akik ott laknak a viztol 10-20 meternyire...az unokatestvereek... ha jol gondolom... bar nehez felgongyoliteni a rokoni szalakat... mert valahogy mindenki rokon... a gyerekeim... Yasmine anya... :) Visszafele ettunk valami gyumolcsot a farol... Yasmine magyarazta, h kell enni... a gyerekek meg neztek ram nagy szemekkel... "mit nem lehet ezen tudni"... tenyleg olyan voltam mint egy gyerek: Ez mi ez? Ez mi ez? Minden  uj volt... utana meg elmentunk nehany kilatohelyre... megneztuk a varos jelkepet... poule couveuse... egy hatalmas szikla... mert hogy ugy nez ki mint egy kotlo tyuk...

Cserkeszkedos...

...es utana irany a cserkeszavato... erdekes volt... mas es megis hasonlo... sokkal rendezetlenebb... nincs nagy sorakozo... meg balra at.... mindenki rohangal... hatalmas zsivaj...mindenki kedvesen, erdeklodoen fogadott... kulon orultek, h magam is cserkesz vagyok... Volt rengeteg gyumolcs... mindent megkostoltam... cukornadat is ragcsaltam... hihetetlen itt... mindenhol van valami eheto... a gyerekek el-eltunnek a bozotban aztan visszajonnek valamit ragcsalva... Meg a kokusz... teljesen mas ize van mint otthon... puha es ledus... szinte folyik le az ember allan...  aztan egyik uresjaratban kisetaltunk a tengerhez... 2 perc... nah es ott... es akkor... elamultam... mint almaimban... mint a filmekben... leirhatatlan... gyonyoru... mindenhol hatalmas kagylok... csigak... mint a Kishableanyban... mindenfele szinben... paradicsomi... meseszeru... magyarul se talalok szavakat... mar annyiszor hittem itt, h nem lehet szebb... de igen... mindig talalok valamit... a vegere mar belefaradtam... kesz; vege... nem tudok tobbet befogadni... :)

Ebedkor jol bekajaltam... mindent megkostoltam... halakat... rakokat... kagylokat... minden finom volt... semmire nem mondanam, h nem izlik... a manioka nem nyugozott le... de ennyi...  mindenki mutatta mit egyek, hogyan egyem, ezt kostoljam meg...

ami nagyon tetszett a cserkeszprogramok kozul: volt egy resz mikor az idosek meseltek a regi elmenyeikrol... ekkor volt az az erzesem, h ertem mit mondanak... jo volt hallgatni... enekeltem is a gyerekekkel... az egyik dal a hazaszeretetrol szolt... hat diszkreten elmorzsoltam par konnycseppet... amugy a gyerekek hihetetlenul szabadok... nem ovjak oket mindentol... egesz nap mezitlab szaladgalnak... mindenre felmasznak... egyszer nem hallottam, h ezt vagy azt ne csinald... a kisgyerekek is kezrol-kezre jartak egesz nap... azt se tudtam eppen kinek a gyereke van nalam... :) Mivel egesz nap ott voltunk volt alkalmam sokat beszelgetni... sok mindenkivel...

delutan meg elmentunk megnezni a naplementet... egy komppal atkeltunk egy folyon... amiben van egy capauszony formaju szikla es ezert ugy tartja a legenda, h egy nagy capa lakik a folyoban... hatalmas hegyek... vizesesek zudulnak ala... remelem lesz alkalmam majd a hegyekbe is felmenni... most nem volt sok idonk...

Este meg volt egy megbeszeles a nappal kapcsolatban... ilyen kiertekeles a szervezoknek... en kozben setaltam a tengerparton... vegre... este... egyedul... a tengernel... adta... nagyon...

utana haza... hat azt kell mondjam elfaradtam... hazaertunk... teljesen jol ereztem magam... pihengettem... ujsagot olvasgattam...felhivtam az otthoniakat... ha lementem az ut melle volt egy kis terero... de folyamatosan jottek a kutyak (ilyen senki kutyai, vegig jarjak az udvarokat es eltakaritjak az etelmaradekokat... el is doboljak nekik az emberek... tetszik ez a rendszer... semmi nem vesz karba)... szoval jottek... egy... aztan meg egy... aztan ketto... szoval az lett a vege, h felmasztam egy fara es onnan mar nyugodtan tudtam beszelni az otthoniakkal... En a fan... mogottem a hegy... elottem az ocean... hat volt feelingje azt kell mondjam... :)

Hat igy uton...

 lefekves elott ittam 2 pohar vizet... nah azt nem kellett volna... ereztem, h nem asvanyviz... nyilvan a sok kaja is kozre jatszott, hiszen rengeteg mindent megkostoltam, de szerintem a viz volt, ami felkavarta a dolgokat... lefekudtem aludni... par ora mulva arra ebredtem, h hihetetlenul faj a hasam... mint meg talan soha... irany ki a wc-re... kilopakodtam... nem akartam senkit felebreszteni... oke... vissza... felora mulva megint... es ez vagy 7-8szor megismetlodott... vegul mar kint a padon probaltam meg aludni, h ne kelljen a hazba ki-bemaszkalnom... a negyedik/otodik alkalomnak hanyni is elkezdtem... nah mondom csodalatos... olyan fel 3 korul sikerult elaludnom.... de mar hatkor fent voltam... irto rosszul ereztem magam... faradtsag... gyengeseg... enni-inni semmit se tudtam... 9 ig ide-oda vanszorogtam... beszelgettem a csaladdal... jottek szomszedok, unokatesok... mar nem is a hasfajas volt a legnagyobb bajom; hanem a kialvatlansag... 9 korul elindultunk vissza... nem tudtam hogyan fogom kibirni a 6 oras utat... jott velunk egy srac is ... a fovarosban tanul... igy legalabb ok tudtak beszelgetni... en a hatso ulesen aludtam... az kicsit segitett... neha meg-megalltunk megnezni egy-ket helyet... Poindimié-i strandot... Bourailban a Bonhomme-t...  Alig vartam; h megerkezzunk es aludhassak... remeltem masnapra minden rendben lesz... de nem... reggel minden ugyanugy... irany a gyogyszertar... ekkor volt; h nem mentem be dolgozni delelott...

Bourail-i Bonhomme

Osszessegeben elmondhatom, h hihetetlenul jol ereztem magam... meg a betegseggel egyutt sem cserelnem el semmire ezt az elmenyt.  Mindenki nagyon kedves volt... nagyon halas vagyok ezert a lehetosegert... hiszen ezert jottem ide... nem hogy egy legkondicionalt irodaban uljek... hanem, h lassak, tapasztaljak, erezzek... most megkaptam... :) Itt is koszonom Yasmine-nak es a csaladjanak!

Ez mar Bourail... tokre Jurassic nekem ezekkel a fakkal...