+ 1 HÓNAP: Francia Guyana - Első nap

2024. MÁRCIUS 18.

 

Université de Guyane: Első benyomások

 

Első nap az egyetemen. Reggel viszonylag korán elindultam. Gondoltam praktikus ha a nagy meleg előtt odaérek. Már igy is sikerült (nagyon sztereotipikusan) az első nap leégnem. Viszonylag könnyen megtaláltam. Azért néztem csak el egy kanyart, mert épp telefonáltam. Tényleg közel van. Útközben találkoztam is az egyik tanárnővel, akit már megismertem a születésnapon. Váltottunk pár szót. Épp füzetért indultam. Találtam. Aztán a könyvtárba mentem. Elkezdtem utalásokat keresni a magyarokra. Gondoltam ezzel kezdem. Jól tettem, mert már ma lett pár ötletem, hogy majd még mit lehetne megnézni a levéltárban. Az a tervem, hogy pár napig könyvtár aztán utána átmegyek a levéltárba.

A fogadó tanárommal délután találkoztam. Kaptam kulcsot az irodájához. Túl sokat nem tervezem használni, de azért hasznos. Lehet majd hagyok ott pár dolgot, ha vidékre utazom, például. Plusz használhatom a számitógépét, a szkennert, nyomtatót, kávégépet. Nem hiszem, hogy nagyon fogom, de nagyon rendes tőle. Mindenkinek bemutatott, aki épp ott volt, hogy ne lepődjenek meg ha ott mászkálok. Utána visszamentem  a könyvtárba, mert neki órája volt. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Ott is bemutatott a könyvtárosnak és megbeszéltük, hogy az ő nevében kölcsönözhetek könyvet, ha szeretnék. Meg is kaptam a kártyáját. Ez lehet hasznos lesz, mert egyelőre még nem tudom átaludni az éjszakát. Igy épp elhozhatok egy-két könyvet ha úgy alakul. Mikor hazamegyek szinte rögtön le kell adnom egy „kvázi” fejezetet a doktori disszertációmból egy műhelyszemináriumra. Jó lenne nagyjából már itt megcsinálni. Utána visszamentünk az irodába. Kaptam pár tippet. Például helyi történész neveket. Már rá is kerestem párra. Utána  beszélgettem a tanárral, akivel reggel is találkoztam. Antropológus. A mindenféle vegyes identitású népesség csoportok érdeklik. Én is ebbe az irányba nézelődőm. Már Új-Kaledónia óta nagyon érdekel, hogy a történelem által egy helyre sodort különböző származású emberek hogyan élnek együtt, hogyan alkotnak (alkothatnak-e) egy egységes társadalmat. Mindez jól belehelyezhető a posztkolonializmus témakörbe. Nah de hagyjuk is a szakmázást. A lényeg, hogy már egy nap alatt sok ötletet kaptam, hogy merre lehetne nézelődni, keresgélni.

Néhány érdekesség az egyetemről, ilyen első benyomások. Az egyetemi kávézóban úgy lehetett kávét venni, hogy kaptam egy kapszulát és egy zacskó tejport. Volt kirakva két kávégép és magamnak (persze csak kellett végül segítség) csinálhattam meg a kávét. De ebben az egészben az érdekes a tejpor volt. Ezek szerint ez itt is szokás. Új-Kaledóniában, főleg vidéken, szinte mindig tejport használnak. Még simán, magában, tejként is isszák. Gondolom a praktikusság miatt. Tovább eláll, könnyebben szállítható, tárolható. Én már ott sem voltam nagy rajongója. Nekem furcsa volt már akkor is. Mondjuk szerencsére nem vagyok nagy tejivó, maximum a kávémba teszem. Nem tudom itt mennyire elterjedt. Majd még meglátom. Csak meglepő és nosztalgikus volt igy hirtelen.

Több helyen is van kirakva víz töltő gép. Sokan használják is. Nem próbáltam még ki, hogy például mennyire hideg. Nem merek még csapvizet inni, bár többen is mondták, hogy azt isszák és nincs semmi bajuk tőle. De örülök, ha bármilyen lebetegedés nélkül megúszom az ittlétet.

Plakát a veszélyes kígyókról. Hogyan lehet felismerni őket és mit kell tenni kígyómarás esetén. (Persze az összes olyan helyen volt, ahol hátulról jön a fény. Ez látszik a képek minőségén.) Egyébként nem túl gyakori. Még mielőtt idejöttem rákerestem. Évi pár eset van csak. Szóval kicsi az esélye, hogy pont én legyek az egyik. De egyelőre túl óvatos is vagyok, mert mindent inkább többször megnézek, még az útszéléről se nagyon merek lelépni. A lakásban is minden nap körül nézek, de nagyban megnyugtatott, hogy nagyon nagy sztori volt a születésnapon, hogy akiknél voltunk, akik a semmi közepén élnek... ott volt már egyszer egy kígyó. Szóval nem tűnik túl általános dolognak. Főleg nem a városban. Úgyhogy egyelőre csak a pókommal kell együtt élnem. Nem visz rá a lélek, hogy megöljem. Amúgy a tulaj készített ide egy mindent ölő spray-t. Félő, hogy egy következő lakó már nem lesz ennyire toleráns. Én nem hiszem, hogy ő kevésbé félne tőlem, mint én tőle. Szóval valószínűleg elkerüljük egymást. Bár most épp nem láttam a helyén. (Nem hálószövő az biztos. Ilyen földön vadászós.) Lehet jobban be van húzódva, mint szokott. Az itteni pókok közül csak kevés igazán veszélyes és azok nagyon jellegzetesen néznek ki.

Az egyetemi könyvtár tipikus francia egyetemi könyvtár. Bárki szabadon besétálhat. Senki még csak meg sem kérdezi mit akar. Nem kell a táskát lerakni. Csak ha kölcsönözni akarunk kell beiratkozni. Otthon Szegeden szigorúan meg van szabva, hogy mit lehet bevinni, ki mehet be. A franciák teljesen máshogy állnak ehhez (is). Ezt legutóbb Angers-ban megtapasztaltam, úgyhogy most már csak köszöntem és besétáltam.