+ 1 HÓNAP: Francia Guyana - Első nap

 

2024. MÁRCIUS 22.

 Közlekedés, meleg, piac, fauna, Plage de Montabo

 

Egy kicsit a közlekedésről. Cayenne alapvetően lapos, nincsenek nagy emelkedők, igy eléggé elterjedt a kismotor, bicikli és a kettő közötti jármű (valami kis elektromos motor-biciklinek tűnik). Az egyetemhez közel lakom, de a levéltár már másfél órányi sétára van. A buszközlekedés elég foghíjas. Ahogy láttam 1-1 busz napi kétszer ha megy, de állítólag akkor sem pontosan. Tényleg praktikus valami jármű. Az egyetemen az egyik tanárnőtől kaptam kölcsön egy biciklit. Ez azért nagyban megkönnyíti a mindennapokat. Szerda reggel azzal kezdtem a napot, hogy kora reggel elbicikliztem a piacra. Gondoltam jó próba lesz, még a nagy meleg és a nagy forgalom előtt. Hát forgalom azért már volt (fél 7 körül), de nem volt vészes a biciklizés. Van ahol van bicikli út, de általában minden út szélén van egy elég széles sáv a gyalogos, biciklis, motoros közlekedésnek. A motorosok jobbról-balról előznek. Erre külön felhívta a lakástulajdonos a figyelmemet és arra is, hogy kevés a zebra, ezért az emberek random átkelnek az úton (ezt tapasztalom, csinálom, utálom). De látszik, hogy az autósok ehhez vannak szokva, előzékenyek, figyelmesek.

A piac nagyon nagy. Heti 3 nap van. Sokféle gyümölcs, zöldség. A zöldségek közül kevés az ismerős. Sajnos árban nem tűnik sokkal olcsóbbnak, mint a hozzám közeli kis autentikus ázsiai bolt. Ott is meglepően sok mindig a friss zöldség, gyümölcs. Az egyik sarka konkrétan olyan, mint egy kis piac. Lehet egyéb dolgokat is kapni. Rengeteg levesező van, mert az egyik specialitás itt a „soupe chinoise”, a kínai leves. Nagyjából ami nálunk a pho leves. Láttam igy is kiírva. Mióta itt vagyok szinte sosem vagyok éhes. Mindig annyira meleg van. Nem éreztem, hogy most szívesen leülnék enni egy meleg levest. De az a tervem szombatra, hogy besétálok a belvárosba, kicsit körülnézek és úgy időzítem a napi egy evésem (ezenkívül főleg gyümölcsöt eszem és rengeteget folyadékot iszom), hogy pont tudjak még enni a piacon egy jó kis pho, kínai levest. Mert amúgy szeretem. Persze már otthon is lehet kapni. Kicsit csalódott is voltam, mikor megtudtam, hogy itt ez az egyik specialitás a nem sok közül, amit mindenképp meg kell kóstolni.

A meleggel különösebb bajom nincs. Azt elég jól tolerálom. A nap az, ami kegyetlen. Elvileg az esős évszakban vagyok most itt, de nem tapasztalom. Eddig még minden nap, egész nap ezer ágra sütött a nap. Természetesen első nap le is égtem. Azóta jobban vigyázok, de már többször voltam szerintem a napszúrás határán. Sok helyi egyébként esernyővel mászkál a nap ellen. Én nem mertem hozni. Nem tudtam, hogy fel lehet-e vinni a repülőre és gondoltam egy trópusi eső ellen nem sokat ér. Arra nem gondoltam, hogy a nap ellen is praktikus lehet. Lehet veszek is majd egyet, de talán a jövőhét már felhősebb, esősebb lesz. Ma itthon is maradtam. Reggel óráim voltak, már csak 11-re értem volna be a levéltárba, ami 14-ig van nyitva. Kell egy kis szünet a naptól. Fél óra oda és fél óra visszatekerés a tűző napon sok lett volna. Van mit csinálnom (például blogot írnom). Majd délután elmegyek a közeli túraútvonalra, amit pár napja fedeztem fel.

A szállásomon még további lakótársakról szereztem tudomást. Több gekkót is láttam, meg talán egy gyíkot. Nem találtam meg konkrétan ezt a fajtát. A terasz előtt (most is épp) sok kolibrit lehet látni. Jönnek inni a virágból. Nagyon cukik. Volt itt a tulaj. Kicserélte a szúnyoghálóm. Ő végül megölte a pókot. Azt mondta jobb a békesség. Ő már járt úgy, hogy éjjel az arcára mászott. Ennél a pontnál szűnt meg az ellenállásom. RIP. Szegény, egyébként nem volt nagy. Otthon is vannak ekkorák. Volt egy pillangóm is, de épp kirepült mikor itt volt a tulaj a kisfiával Mondták, hogy ez a pillangó okés... de vigyázzak, mert van olyan, ami ha rám repül akkor bőr irritációt okoz. Mondom csodálatos. Azt hittem legalább a pillangóktól nem kell tartani. Nem mondom, hogy nem lehet megszokni, már én is jobban alszom (bár azért még mindig inkább lámpánál), de azért jó lesz otthon végre anélkül kivenni valamit a szekrényből, hogy kétszer megrázzam és körbe nézzem.

A hozzám közeli a strand: Plage de Montabo. Ahogy látom ez a legnagyobb. 2 kilométer hosszú. Jókat lehet ott sétálni. Nagyon szép. Sajnos nem sok árnyék van, pedig szívesen töltenék ott több időt is. Ami meglepő volt, hogy tele van keselyűkkel. A partra sodort hal tetemekből lakmároznak. Ilyen kisebb fajták, nem az a nagy, klasszikus, amit az állatkertben otthon látni. Urubu noire, ha valakit jobban érdekel. Mindenképp érdekes, ahogy köröznek az strand felett, le-leszállnak lakmározni. Egész közel hozzájuk el lehet menni. Nem nagyon érdeklik őket az emberek. A strandra menet van egy erdős, vizes rész. Ott rengeteg nagy gyík él. Már kettőt láttam. (Iguane vert , iguana iguana)