+ 1 HÓNAP: Francia Guyana - Első nap

Kijöttem egy hónapra erasmussal. Éppen doktori tanulmányokat folytatok a Szegedi Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori iskolájában. Témám: magyar telepesek Francia Guyanában a második világháború után.

2O24. MÁRCIUS 17.

Hőség, pók a fürdőszobában... Eddig pont olyan, ahogy elképzeltem. 

 

Tegnap délután megérkeztem Francia Guyanába. Az utazás teljesen rendben volt. Kilenc és fél óra Párizs-Cayenne. Gyönyörű volt, ahogy szállt le gép. Amerre csak a szem ellát erdő. Hartmut, a fogadó tanár a cayenne-i egyetemről jött értem. Épp a tanszéki kollégákkal ünnepeltek születésnapot. Igy odamentünk. Mindenki nagyon kedves volt. Bemutatkozott. Persze egy nevet sem jegyeztem meg a nagy forgatagban. Ettem valami tengeri halat és már egy helyi specialitást is megismertem. Szárított, reszelt manióka. Köretként és ilyen mindenre rászórósan is eszik. Elvileg úgy ahogy lehet kapni, lehet is enni, de át szokták forgatni vajon, hagymával, fűszerekkel. Szerintem én is veszek majd, kipróbálom. Akár lehet egy jó hazavivős dolog is. Túl sok mindent úgysem tudok majd vinni. Kevés csomaggal utazom.

A születésnapi party „middle of nowhere”, a semmi közepén volt. Talán egy háromnegyed órányira Cayenne-től. Át kellett menni egy hatalmas, mint kiderült: kisebb folyón. Háromszor, négyszer a Duna szélessége. Ez az egyetlen híd, ami átvezet rajta, így mindennap dugóra kell számitani jövet menet. Szombat kora délután lévén nem volt túl nagy a forgalom. Elég korán eljöttünk. Voltak gyerekkel is vendégek és azt éreztem, hogy nem akarja senki megvárni, hogy besötétedjen.  Mi jöttünk el utolsóként, négyen. Csomagoltak nekem egy adag sült halat, rizzsel. Jó lesz holnap ebédre.

Ahogy elindultunk be is sötétedett. A szállásról tudtam, hogy kicsit vadregényes. A képeken is leginkább egy halászkunyhónak tűnt, de jó helyen van. 22 perc az egyetem, 12 perc az egyik legnagyobb strand.  Két hétre foglaltam le. Elsőre nem is találtuk meg. Eleve nem is volt pontos cím, csak egy kézzel rajzolt térkép és egy részletes leírás. A bejáró tényleg alig észrevehető, főleg sötétben. Van egy kis külön előkertje, terasza. A képeken is látszott, hogy elég „szolid”. Amúgy tiszta, fehérre meszelt.  Van minden, ami kell. Először lefeküdtem az ágyra, de nem volt kényelmes. Talán egy-két órát sikerült sötétben pihenni, aludni. Aztán az egyik megébredésemnél a telefonnal rávilágítottam a szoba közepén egy hatalmas csótányra. Végül a kanapén kötöttem ki és azóta világosban vagyok, de sikerült így is aludnom. Egy ponton eszembe jutott, hogy ha valahol van bármi előlény az a sötét fürdőszoba. ...és valóban. Az egyik kis sarokban van egy pók. Nem hatalmas, nem is kicsi. De még abszolút tolerálható. Igazából gondoltam, hogy ilyesmi lesz a szállás. Eleve az, hogy egy kis kert van előtte megnöveli az esetleges betolakodók számát. A nyílászárók sem az a hermetikusan lezárhatók, itt-ott azért lyukas a szúnyogháló. Majd figyelni kell, hogy ne nagyon hagyjak semmit nyitva, hátha pár nap alatt megszokom ezt a pár lakótársat. Azt is tudtam, hogy nem lesz légkondi, de úgy voltam vele, hogy tényleg meg akarom tapasztalni az itteni klímát. A magyar telepeseknek sem volt légkondijuk. Meleg van. A fülledtséget annyira még nem érzem. A zuhanyzóban nincs is meleg, hideg víz. Egy csap van. Abból  jön, ami jön. Nem mondom, hogy rosszul esett a hideg víz.

Most várom, hogy felkeljen a nap. Aztán elmegyek valami boltba. Talán vasárnap reggel még találok. Azt mondták, hogy délután már esélytelen. A mai terv: Plage de Montabo. A nagy strand, ami  12 perc sétányira van tőlem.  Holnap pedig bemegyek az egyetemre.

Néhány kép a szállásomról... 20 perc sétára az egyetemtől: