Noir-marron, indián, hmong

Francia Guyana-ban is több népcsoport él együtt. Mindig is érdekelt, hogy a történelem folyamán egy helyre sodródott, különböző népek hogyan élnek együtt. Eddig nagyjából 3 érdekes népcsoporttal találkoztam itt. Az első az úgynevezett noirs-marrons. A XVII. század óta laknak a Maroni folyó partján. Vadászatból, halászatból, növénytermesztésből és a folyón "taxizásból" élnek. Őseik rabszolgaként érkeztek Dél-Amerikába főleg Ghánából, Béninből, Elefántcsontpartról. Ez azért is fontos, mert legalább az itteni klíma hasonlít az otthonihoz. Talán ezért is sikerült elmenekülniük és sikeresen bújkálniuk a Maroni folyó partján húzódó erdőkben. A nevükben lévő marron-nak semmi köze se a folyóhoz, se a francia barna színhez. A spanyol "cimarron" szóból ered, ami azt jelenti "elmenekült". Annyi gondot okoztak a Maroni folyón, hogy végül a hatóságok kénytelenek voltak kiegyezni velük, így előbb lettek szabadok, minthogy felszabadították volna a rabszolgákat. Nyelvük a "nenuee tongo", amit "taki-taki"-nak is hívnak. Afrikai nyelvek, angol, holland, portugál, spanyol és héber keveréke. A folyó partján több noir-marron falu is van, de élnek Saint-Jean-ban és Saint-Laurent-du-Maroniban is. Ennyit az általános bemutatásról. Amit én tapasztaltam: Mikor megérkeztem Saint-Jean-ba a phd-s társamhoz elég bizarr kép fogadott. Ő egy európai szemmel is szép, nagy házban lakik, de körülötte kis viskókban él egy csomó noir-marron. Ránézésre olyan volt, mintha a házát egy afrikai nyomornegyed venné körül. Mindenféle tákolmány viskók, meztelen gyerekek szaladgálnak. Az emberek kint csinálják a dolgukat, mosnak, főznek, beszélgetnek. Nem sok privát szféra van egy ilyen helyen. De miután megszokta a szemem, már volt egyáltalán zavaró. Később, mikor a folyón csónakáztunk (pirogue-oztunk, csónakoztunk... nem tudom, minek is nevezzem) akkor is elmentünk egy noir-marron faluba. Kiköttünk, kicsit körbenéztünk, vettünk egy nagy, literes sört és megittuk pár helyivel. Aki vitt minket a pirogue-gal ismerte őket. Az összkép nagyjából ugyanaz volt, de persze kellemesebb volt a folyó mellett, erdővel körülvéve. 

Sajnos az igazi őslakosokkal, az indiánokkal nem sokat találkoztam. Mikor Saint-Jean-ban voltam a Maroni folyónál, azért voltam több településen is. Saint-Laurent-du-Maroniban is van több rész, amit amerindiánok laknak. Nagyon más képet mutatnak ezek a részek. Míg a noir-marron-ok egymás hegyén, hátán, nem sok privát szférát hagyva élnek, addig az indiánok házai jóval nagyobb kiterjedésűek és nincsenek annyira közel egymáshoz. Mesélte is Daniel (a phd-s társam), hogy sokkal csendesebbek. Rá is szólnak egymásra, ha valaki zavarja a többit. A noir-marronok sokkal hangosabbak, teljesen elfogadott, hogy valaki zenét bömböltett este. Sajnos az őslakos indiánok helyzete nem a legfényesebb. Sokban el vannak maradva, főleg, akik az ország belsejében az erdőben élnek. Ez még lehetne egy jó dolog is, de ami nagyon aggasztó, hogy egy igen jelentős részen elég komoly ólommérgezésnek vannak kitéve. Konkrétan nincs biztonságos ivóvizük. Pont az egyik tanár pár hete volt végiglátogatni a mindenféle kis iskolákat az ország belsejében és elmondása szerint elkeserítő a helyzet. Sok iskolában nincs is tanár. Online folyna valamiféle oktatás, de sokszor az sem működik. De a legkétségbeejtőbb szerinte is a biztonságos ivóvíz hiánya. 

A harmadik és ma egyben az utolsó népcsoport a hmong-ok. A velük kapcsolatos mai megfigyeléseim adták az ötletet ehhez az íráshoz. Ők egy dél-ázsiai népcsoport. Dél-Kína, Észak-Vietnám és Észak-Laosz hegyek között élő népcsoport elnevezése. Magukat "hegyek között élőknek" is nevezik. Nomád, a társadalomba kevessé integrált népcsoport volt Ázsiában. Az indokínai és a vietnámi háború idején kereskedtek az Egyesült Államokkal, segítették a franciákat. A háborúk után az új kommunista vezetés árulónak kiáltotta ki őket, így kénytelenek voltak elmenekülni. Egy igen jelentős részük Francia Guyanában kötött ki. 1977-ben érkeztek. Négy helyen hoztak létre településeket. Az egyiken már volt szerencsém átutazni (Rococoua). Főleg mezőgazdasággal foglakoznak, a piacon rengeteg terményükkel lehet találkozni.

Nagyon sok ázsiai vezette kisbolt és étterem működik Cayenne-ben és az egész országban. Természetesen nem tudom biztosan állítani, hogy mind a hmong-ok és leszármazottaik, de elég nagy valószínűséggel a többségük igen. Sok ázsiai származású vezette boltban jártam és jó pár étteremben is megfordultam már. Egy nagyon érdekes dolgot figyeltem meg. Általában ott az egész család. A boltban valaki kisbabát dajkál, vagy épp egy nagyobbacska gyerek vezetget egy kisebbet körbe-körbe. Az étteremben az egyik asztalnál a gyerekek éppen házifeladatot írnak, ma pont meg is vacsorázott a család, míg ott voltam. A nagyobb gyerekek már be is segítenek. Ma még a kasszában is láttam egy anyukát, aki épp matek házifeladatot magyarázott. Összességében egy elég zárt közösségnek tűnik. Tapasztalatom szerint a felnőttek a francia nyelvet nagyon rosszul beszélik, nem is értik tökéletesen. Maguk között másik nyelvet használnak. De ez a 'család együtt' dolog nagyon szimpatikus. Nem gondolkodnak azon, hogy ki vigyáz a gyerekre míg a szülők dolgoznak. Mindenki ott van együtt.